Számomra az egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb kurzus a kinti félévem alatt az ’Interprofessional collaboration’ elnevezésű volt. Nagyon kíváncsi voltam arra a kiutazásom előtt, hogy részt fogok-e venni az otthoni tanulmányaimtól eltérő, szokatlan módszertanú órákon.
Ennek a tárgynak köszönhetően sokat gazdagodtam, számomra teljesen új volt. Egész félévben interkulturális csapatban kellett együtt dolgozni ahhoz, hogy a végső követelményt teljesítsük. A csoportunkban nem csak a nemzetek, de az egyetemi tanulmányok, jövendőbeli szakmák is különbözőek voltak: pszichológus, logopédus, andragógus, gyógypedagógus és foglalkoztatásterapeuta hallgatók kerültek össze. Az oktató egyik óránkon sem volt jelen, csak bejelentkezett az óra végén, hogy van-e kérdésünk, megosztanivalónk. Tartottunk kötelező meetingeket, illetve külön megbeszélt találkozókat is. A fejleményeket minden megbeszélés után meg kellett osztanunk az oktatóval, hogy figyelemmel tudja kísérni a munkánkat, és tudjon visszajelzést adni abban az esetben, ha nagyon rossz irányba haladunk a feladatmegoldással.
Ami a legkülönlegesebb volt nekem ezen a kurzuson, hogy fel kellett osztanunk magunk között, hogy melyik óra alkalmával kinek mi lesz a szerepe. Minden összejövetelen volt egy elnök, aki irányította az ülést, felkészült abból, hogy milyen témákat kell lefednünk, napirendi pontokat írt elő, megkezdte, moderálta és befejezte a találkozót. Választanunk kellett egy riportert, tudósítót, aki az ülést pontosan lejegyzetelte, majd a meeting végeztével bővebben kifejtette, hogy mivel haladtunk előre, mikkel foglalkoztunk. Megfigyelő szerepkörre is kellett mindig embert kineveznünk, akinek azt kellett ellenőriznie, hogy mindenki felkészülten érkezett-e a meetingre, milyen volt a csapaton belüli kommunikáció, hogyan oldottuk meg a felmerülő problémákat és vitahelyzeteket, milyen volt a hangulat, valamint gördülékeny, hatékony munkát végeztünk-e az ülésen. Ezt a megbeszélés befejeztével szintén bővebben ki kellett fejtenie írásban annak érdekében, hogy az oktató beleláthasson a munkánkba.
Nekem nagyon tanulságos volt részt vennem egy ennyire különleges kurzuson, ahol beletanulhattam kicsit abba, hogy hogyan kell más szakemberekkel együtt dolgozni, különböző szerepkörökben helytállni. Igazi kihívás volt ez az interkulturalitás és interprofesszionalitás szempontjából is, ugyanis a különböző nemzetiségű és szakmájú emberek más ritmusban, eltérő szemszögből látnak bizonyos helyzeteket, pedig velük kell aztán egy együttműködés során dűlőre jutni.
Úgy gondolom, egy ilyen tapasztalattal a hátam mögött bátran vághatok bele a hivatásomba.
Szerző: Nagy Dorka
Fotók: Nagy Dorka
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
