Legutóbbi bejegyzésemben bemutattam a részképzésem szakmai hatását, azonban sok mást is nyertem a kint töltött hét hónap alatt. Ezek a mai napig gyakran eszembe jutnak, és újra és újra beigazolódik, hogy személyes szempontokból is megérte belevágnom ebbe a kalandba.
Úgy vélem, új, idegen kultúrák megismerése mindig hozzáad az emberhez. Rengeteg fontos kérdéssel kapcsolatban érzékenyíti az egyén gondolkodását, jó hatással van az empátiára és az elfogadásra. Izgalmas élmény volt nekem is megismerni a kolumbiai kultúrát, megtapasztalni az ottani dinamikát az emberek között. Gondolok itt a munkahelyi, egyetemi kultúrára is: mind-mind olyan szituációk, amelyekbe itthon nem biztos, hogy belekerültem volna—viszont itthon is sokszor érzem a pozitív hatásukat.
Klisének hangzik, de fontos eleme egy részképzésnek a belső utazás is. Rengeteg új probléma, bizonytalanság, kérdés vetődik fel, melyekkel bizony sokszor nagy energiabefektetéssel kell megküzdeni. Jól hangzik a sok izgalmas történet, de a mindennapi élet kint is ugyanannyi (ha nem több) akadályt állít elénk. Rögtön kiérkezésemkor megtapasztaltam azt a mellbevágó élményt, hogy elsősorban magamra számíthatok. Amikor két éve leszálltam Medellínbe, és fáradtan leraktam bőröndömet a szobámban, megálltam, és arra gondoltam, hogy na, most itt vagyok, sikerült, de most mi lesz? És bevallom, fogalmam sem volt. De aztán megérte mennem tovább, tapasztalni, mert végső soron a magunk fejlődéséért csinálunk mindent.
Volt még egy élmény, amit szinte biztos vagyok, hogy itthon nem élhettem volna át. Elmondhatom, hogy most sokkal jobban értékelem európaiságomat, mint előtte. Testközelből látni annyira más sorsokat, és azt, hogy ott mennyire elérhetetlen álomnak tűnik sokaknak Európa, váratlanul ért. Úgy érzem, ezen a téren is rengeteget érzékenyült a hozzáállásom: látni, hogy világszinten egy nagyon fejlett társadalomban élünk, és ezért hálát adni. Ez a tapasztalat a mai napig segít abban, hogy bizonyos problémákat jobban tudjak a helyükön kezelni.
Elvégre nem ez az egyik fő célja az egész Campus Mundi programnak? Az, hogy erősödjön az európaiság, ez a fajta közösségérzés, és hogy higgyük, hogy együtt is sokra vagyunk képesek? Én örülök, hogy ezeket mind megtapasztalhattam, és bátorítok mindenkit, hogy bízzon magában és bátran éljen a lehetőségekkel!
Szerző: Décsi Bálint
Fotók: Décsi Bálint
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
