Miről fogok én hetente írni? Tényleg nem gondoltam, hogy ennyi minden történik hét nap leforgása alatt. Muszáj lesz szelektálnom belőle, úgyhogy most a helyszín és az első egyetemi élmények bemutatására szorítkozom.
Az egyetemi város, Nagyszombat (szlovák nevén Trnava, azaz tövises, tüskés), a fővárostól 45 km-re található északkeleti irányba. Nagy múltú történelmi város, amire a helyiek méltán büszkék. Talán még ti is emlékeztek a gimis töri órákról az első magyar vonatkozású egyetemalapításokra. Nekem ennek a három egymás alá írt sornak a képe beleégett a fejembe:
1367 – Nagy Lajos – Pécs, 1395 – Luxemburgi Zsigmond – Óbuda, 1635 – Pázmány Péter – Nagyszombat. (Jó, a Google segített egy kicsit.) Nem a száraz adatközlés miatt említem ezt, hanem azért, mert arra a vicces dologra jöttem rá, hogy úgy jártam, mint az okos lány a mesében: jöttem is mobilitásra, meg nem is. Ugyanis az ELTE a Nagyszombati Egyetem egyik jogutódja, így a két intézmény mondhatni vérrokonságban áll egymással.
A város hangulatáról beszéljenek inkább a képek. Macskaköves sétálóutcák, gesztenyés parkok, városkapu, virágzó terek és rengeteg templom. Ide is beköszöntött az ősz, az a fajta, amikor bármit veszel fel, elégedetlen leszel a nap valamely szakában, mert vagy melegebb vagy hűvösebb az idő, mint amire számítasz.
A kedves olvasó képnézegetésénél mindenképpen intenzívebb élmény lehetett az első ESN program, avagy a Trnava-tour nevezetű városnéző kalandjáték. Bánatomra én ekkor épp Pesten ücsörögtem a tanítási gyakorlatomon. De gond egy szál se, mert a város nem szalad el, sőt az Erasmusos gárda is itt lesz még pár hónapig. Az első seregszemlén már túl is vagyok, a röpipálya volt a helyszín. Az internacionális röplabdatudás szintfelmérőjének átlageredménye: "lesz ez még jobb is".
A kurzusokat illetően a következő a helyzet. A látottak alapján a képzésnek nagy erőssége, hogy mindenre van elég idő. Értem ezalatt azt, hogy egy-egy tantárgy, legyen az műhelygyakorlat vagy előadás-szeminárium kombó, megkapja a maga 90 vagy 120 perces blokkját. Ezt a rászánt időt a tanulás, az elmélyülés, a reflektálás alaposságára sokszor hiányoltam otthon, kivált az alkotógyakorlatok esetében. A tanárok angoltudása viszont nagyon vegyes: néhányukkal a mosolygás, bólogatás és mutogatás biztosítja a túlélést, de akad olyan is, aki angol nyelvű magánórákra invitál. Szerencsére a csoporttársak többnyire segítenek tolmácskodni, nekem pedig jó alkalom ez, hogy magamra szedjek néhány szlovák kifejezést.
Következő bejegyzésemben a kétlakiságom „B” pontjáról, Pozsonyról fogok hírt adni. Addig is: Pekný deň!**
(A mellékelt képeken a szobrászat kurzus első próbálkozásai és a művészetterápiás mandalakészítés látható. Az enyém még nincs kész, de a jövő heti posztban hozom!)
*Mi újság?
**Szép napot!
Szerző: Somogyi Zsuzsi
Fotók: Somogyi Zsuzsi
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
