Van egy olyan jelenség, hogy az ember a saját országából, vagy annak közvetlen közeléből ritkán választ helyszíneket a bakancslistájára. Nyugat-Európa, vagy éppen Észak, netalán a tengeren túl, az a valami!

Vegyük például a szomszéd országaink fővárosait. Jártatok már például Ljubljanában? (Jó, hazafele beszélek, de ha teheted menj el, tényleg gyönyörű!) Vagy Zágrábban? Belgrád? Még egy burekre sem? Valószínűleg én sem gyakran tűztem volna ki turistaként Pozsonyt az úticéljaim közé, még akkor sem, ha csupán 2 óra 20 perc a Nyugatiból vonattal. Ugyan már vagy négy éve ismerjük egymást, de a mobilitásom kezdetéig nem sűrűn sikerült túllépnem a Hlavná stanica** peronjain és azon a véleményemen, hogy Pozsonyban csak csúnya, nagy, futurisztikus épületek vannak. Aztán most puff, itt lakom. Az űrbéli felhőkarcolókkal kapcsolatos ellenszenvem szelídült (rózsaszínben egész szépek, lásd: fotó), de azt már elmondhatom, tartogat még ez a város meglepetéseket.

Rózsaszín felkőkarcolók

A kedvencem, hogy főváros létére élhető. Értem most ezalatt a mérsékeltebb nép (és autó) sűrűséget, valamint a lábbal bejárható távolságokat. Budapesttel összevetve: sokkal kevésbé kell tartani a tömegközlekedési heringpartiktól, vagy attól, hogy elveszik az ember egy gigantikus (disztópikus) aluljáróban, mint pl. a Blahán. Nem is csoda, míg Budapesten majdnem kétmillióan laknak, Pozsonyban félmilliónál alig többen.

Délutáni „forgalom” Pozsonyban: balra a Szent Márton dóm, szemben pedig az SNP híd az "UFO"-val

Eddig a lakás – vasútállomás – belváros (óváros) háromszöget sikerült a leginkább felfedeznem, ami nem rossz, mert makroszinten is nagyjából itt zajlik az élet. Egyetemek, múzeumok, galériák, könyvtárak, a vár, kocsmák, kávéházak és éttermek. Utóbbiból sikerült rátalálnunk egy nagyon hangulatos helyre: az étterem belső fala tele van századeleji és későbbi szlovák, magyar, német, angol reklámtáblákkal (tudjátok, azok a menő zománcozott feliratok) és egyéb "retro" tárgyakkal. (Ők magukra, mint „élő kereskedelmi múzeumra” hivatkoznak.) Langyos este lévén a kerthelységet választottuk, és én nagy bátran a megkerülhetetlen szlovák nemzeti ételt rendeltem: brindzás haluskát. Őszintén szólva, az anyósométól még messze jár. (Főleg, hogy nála legalább három verzió van egyszerre.) Ha már gasztronómia. Láttatok már valaha sajtautomatát? Itt a pályaudvar tőszomszédságában a BKV, akarom mondani PKV(?) automaták között bújik meg egy. Fenomenális.

Ha a város fárasztóvá válik (számomra elég hamar), a természet közelségéért sem kell messzire menni. A városi erdő csupán 15 perc buszút a központból, a Kis-Kárpátok része. (Szóval vadregényesebb dologról beszélünk, mint a Normafa.) Több várrom is található a turistautakkal keresztezett erdőségben, és ha már várrom, a Duna túlpartján lévő Dévény is a top10 Pozsony környéki látványosság egyike. Én is a bevételére alkalmas hétvégére várok csupán.

Zsuzsika a pozsonyi erdőben a hupikék Erasmusos hátizsákjával.

Amint ígértem: a mandalám. Szerintem olyan, mint egy kaleidoszkóp. A színek és a formák elemzése alapján a tanárnő többek között megállapította, hogy sok az energiám és tudásra vágyom. Good to hear that!

*balonyi gyűjtésű népdal, akit bővebben érdekel https://youtu.be/DiQX2q3e248

**főpályaudvar

Szerző: Somogyi Zsuzsi

Fotók: Somogyi Zsuzsi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001