Miután végeztem a vizsgákkal, hirtelen lekerült a nyomás a vállamról, s kissé rám támadt a tétlenség. Csupán átvettem a bizonyítványom, egy-két fennmaradó ügyet elintéztem, s nem is volt több dolgom. Illetve nem lett volna, de csak nem ülök a két szemeszter közti majdnem egy hónapos szünetben a négy fal között?

Az első program majdhogynem kézenfekvő volt: Szentföldön tölteni a karácsonyt!

December 23-án reggel felkerekedtünk két barátommal, s elautóztunk a jordán-izraeli határig. Ott hosszas várakozás (főleg a jordán oldal tette próbára türelmemet) majd némi kérdezősködés (izraeli határőrök) után probléma nélkül átengedtek. Első nap, illetve este a szállás megtalálása után Betlehembe vettük az irányt, ahol a Születés templománál töltöttük a Szentestét. Számomra sajnálatos dolog volt látni, hogy a szeretet ünnepe a vásárlás ünnepévé változott, az ember szíve elfacsarodik, ha látja, mi is történik a születés csodájának valódi helyszínén. Mert Betlehem konfliktus zóna, mely igen emlékeztet az elkerítésekre a II. világháború előtti időkből.

S még ennek ellenére is az ünnep melege járja át a sok helyen karikaturisztikus graffitikkel összepingált, zord, magas betonfalakat, melyek az ott élőket veszik körül, és ahonnan a ki-és bejárkálás nem egyszerű dolog.

Én, mint európai turista, némi ellenőrzés fejében könnyűszerrel tehettem meg mindezt. Betlehemből visszatértem után, Jeruzsálemben felkerestem szállásomat, egy matematika professzornál laktam a látogatás ideje alatt. Sokáig beszélgettünk, nagyon szimpatikus, emberi, logikus gondolkodású barátot ismertem meg benne. Különösképpen tetszett a véleménye, mely az emberek álláspontját tükrözte a konfliktus-zónában, nem pedig a százszor hallott politikait.

A látogatás további napjaiban felkerestük Jeruzsálemet, és annak különböző részeit, melyek igencsak eltérnek egymástól: míg a palesztínok által lakott részei kiköpött másai Jordániának, addig az izraeliek lakórésze elképesztően modern, egy az egyben, mintha Nyugat-Európában lennék! Rendezett, tiszta utcák, modern villamos (számomra már a tény, hogy van, önmagában meglepetés volt). Az emberek öltözködése is merőben eltér attól, amit a Közel-Keleten eddig láttam. Természetesen a legtöbb időt az óvárosban töltöttük, végigjártuk a Via Dolorosa-t, s megtekintettük a Szent Sír-templomot, az aranykupolás mecsetet, és a siratófalat, de biztos ki is hagytam pár dolgot még, nehéz mindenre emlékezni.

Elképesztő dolgokat láttunk, szinte el sem hittem, hogy tényleg ezeken a helyeken járunk, némelyektől még most is borsódzik a hátam!

Ráadásul itt még nem álltunk meg, tovább mentünk, ha már 35 km megtételével megtekinthettük a világ legrégebbi folyamatosan lakott városát, Jerikót. Sajnos itt csalódásomnak kell hangot adnom, ugyanis a város kettős képet mutat: egyrészt elképesztő termékeny, mindenhol fákat, gyümölcsöket, növényeket láttunk, másrészt szegény és poros. A turistákat mindenáron igyekeznek megkopasztani a helyiek, ráadásul kapjuk az udvariasnak aligha nevezhető megjegyzéseket is, ugyanis világít rólunk, hogy külföldiek vagyunk. Ennek ellenére képtelen vagyok negatív élményként elkönyvelni, hiszen láthattuk a Kísértés Hegyét, az ott épült kolostort, kipróbáltuk a hegyre vezető felvonót, s megtekintettük a Hisám palotát is. Nem mellesleg mindezt pazar időben tehettük. December ide vagy oda, a város fekvése miatt (tengerszint alatti 250 m, ami a világ egyik legmélyebb lakott városát jelenti) több, mint 20 fok és ragyogó napsütés kísérte utunkat. Nem úgy Jeruzsálemben, ahol visszatértünk után igen erős esőzés fogadott, s csak hogy példával is szemléltessem: némi sétálás után konkrétan átázott a rajtam lévő összes réteg: kabát, pulóver, póló egyaránt.

Mostanra már otthagytam a Szentföldet, s az ország elhagyása sem okozott különösebb nehézséget, mint ahogy a belépés sem. Néha nem is értjük, Európába születni mennyire szerencsés, a világ más részeihez képest. Például Jeruzsálembe sok barátom nem léphet be, csak azért, mert arab ország állampolgárai.

Azonban ezen történésekkel még korántsem ért véget a szünet, lesz még miről írnom bőven…folytatás következik!

Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F