2009-ben jártam először az Ung-vidék azon részén, ahol az egri vár hős védőjének, Dobó Istvánnak van a síremléke az ottani templomban. Ekkor voltam először a sztálini terror által kettészakított településen, Szelmencen, a 2006-ban átadott gyalogos határátkelőnél. Akkor idő hiányában nem tudtunk átkelni a határon, ez az átkelés 9 évig váratott magára.
2009-ben én koordináltam az Egyesült Magyar Ifjúság egyesület felvidéki és kárpátaljai könyvosztását. Az egy márciusi és egy májusi hétvégén végrehajtott akció során közel 100 óvoda, általános- és középiskola jutott magyar nyelvű tankönyvekhez és munkafüzetekhez általunk. Pozsonytól Kaposkelecsényig több felvidéki településen jártunk, minden művelődési házhoz, iskolához, óvodához személyesen vittük el az előre egyeztetett és általuk igényelt könyvekből összeállított csomagot.
Ekkor jártam először Beregszász belvárosában is. 2009-ben így nézett ki a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete:
A Főiskola épületét az Apáczai Kiadó, magyarországi települési és megyei önkormányzatok, magánszemélyek és más cégek adományai segítségével újították fel:
2009-ben a felvidéki könyvosztás Nagymihályi Járásában az iskolák, óvodák igényeinek felkutatásában, és az ottani könyvosztás szervezésében nagy segítségünkre volt a kaposkelecsényi születésű Varga Tibor. Tiborral azóta több ízben is találkoztunk, és jó barátság alakult ki köztünk. Több éves közösségért folytatott munkája eredményeként 2018 novemberében a szlovákiai önkormányzati választásokon a település polgármesterévé választották.
2018. december 29-én szerveztek egy évzáró táncházat és bált a községháza nagytermében, amire engem is elhívtak. Nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak. Beregszászból közel 5 órás utazás során, háromszori átszállással marsutkákkal – Aki nem tudná, hogy ez micsoda, nekik ajánlom egy korábbi bejegyzésemet – , és a várakozásokkal együtt közel 5 órás utazás után jutottam el Kisszelmencbe, majd onnan gyalog Nagyszelmencbe, ahonnan autóval vittek a helyszínre.
A táncházon a kárpátaljai Sodró zenekar húzta a talpalávalót, és ők tanították a tánclépéseket, vezették a gyermekeknek szánt népi játékokat, amelyekhez felnőttek is lelkesen csatlakoztak.
„Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske…” (fotó forrása: Varga Tibor facebook oldala)
„Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni…” (fotó forrása: Varga Tibor facebook oldala)
Nagyon örülök, hogy részt vehettem a táncházon, amelyre Debrecenből, Kassáról és Budapestről is érkeztek környékből elszármazottak. Beszélgettem Tiborral és a Csemadok helyi vezetőjével Kovács Andrással is arról, hogy mik a terveik a 2019-es esztendőre, és hogyan lehetne a rendezvényekbe, illetve a tervek megvalósításába jobban bevonni a helyi embereket, hogyan lehetne a közösséget még élőbbé tenni.
Aztán másnap reggel fogadott egy csoda, amire nem is számítottam.
A kaposkelecsényi tájház szomszédjában él és dolgozik egy ezermester. A szomszédos portán élő ügyes kezű úr, az öccsével együtt megvásárolta azokat a vasudvarra szánt 1920-ban és 1929-ban készített olajsajtolásra használatos gépeket, amelyeket egy gépsorba állítottak és amely gépsorral – ahogy helyben mondják – olajütő tevékenységet végeznek.
A gépekkel napraforgó olajat készítenek. Először lehántják a magot, amelyet kicsit megpörkölnek, majd sajtolják. Tehát ez melegen sajtolt olaj. Kóstoltam, elképesztően finom. (Sajnos erről fotókat nem készítettem, mert telefontöltőt nem vittem magammal.) Az olajütő kisüzemnek mindenesetre ott a helye a térségi értéktárban.
A település a Párizs környéki békék óta Szlovákiához tartozik, korábban a történelmi Ung vármegye része volt, és bár az itt élők Euróban kapják a fizetésüket, és szlovák rendszámú autókat lehet látni az utcákon, az itteni szűkösebb lehetőségek és körülmények miatt sokkal inkább a kárpátaljaihoz hasonlít errefelé az élet, mint mondjuk egy csallóközi faluban.
A kitörési lehetőségek feltárása érdekében, ha a jó Isten is megsegít, akkor fogok még Kaposkelecsényben járni.
És mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy az Ung-vidék ezen részét is keressék fel bátran, mert nagyon barátságos emberek élnek itt.
Hajrá Kelet! :-)
Fotók: Biró Gergő saját fotói, illetve Varga Tibor facebook oldaláról valók
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.