Véget ért a szünet, s elkezdődött az új szemeszter. Én pedig úgy döntöttem, nem folytatom az írást. Új kihívások várnak rám, s majd a további pályázók is bizonyosan izgalmas dolgokat fognak írni, átadom a helyem. Előtte viszont még csak leírnék pár gondolatot, illetlenség végszó nélkül távozni.
Először is, mint mindig, eseményekben most sem szűkölködöm: az új csoporttársak meghívtak kínai újévet ülni, hihetetlen, általam sosem kóstolt finomságokat főztek, teljesen lenyűgöztek például a csípős Jázmin-gumóval, nincsenek szavaim…
Visszatértek az egyetem által szervezett kirándulások is, melyek során az első alkalommal (igazából a második, de az első kiránduláson nem vettem részt) Bibliai helyeket látogathattunk meg: a Nébó hegyet, a Jordán folyót, s végül Madabát.
Úgy tűnik, az új szemeszterben nehezebbek lesznek a követelmények, sok tanulnivalónak nézek elébe, nem lenne már időm írni. Nagyon sokan hazatértek a barátaim közül, akik már nem folytatják itteni tanulmányaikat, de jöttek újak, s a régiek közül is maradtak páran. Akikkel pedig szoros barátságot kötöttem, továbbra is tartom a kapcsolatot. Aki fontos, azzal törődik az ember.
Viszont gyászhírt is kell közölnöm: eltörött a Bögre. Nyilván elszomorított az eset, de hát tudnivaló, hogy ami elkezdődött, az véget is ér. Én pedig nem szomorkodhatok, mert sok évig jó szolgálatot tett, és hát végeredményben csak egy kedves ajándék volt, nem személy. Ráadásul egy elég zsivány bejegyzést is köszönhetek neki.
Úgy gondolom, nem szabad szomorkodni, ha valami véget ért, örülni kell, hogy megtörtént.
Így lesz ez a Bögrével is.
Nem szeretnék végközvetkeztetést levonni, s nem is tudnék, de annyit bizonyosan leírhatok, hogy 5 hónap alatt 5 évnyi élménnyel gazdagodtam.
Rengeteg új, kedves embert ismerhettem meg, és Jordánia a második otthonommá vált. Már a gondolatba is belesajdulok, hogy fél év múlva itt fogom hagyni ezt az országot, s hazatérek. Magyarország is nagyon hiányzik, mégis valahogy úgy érzem, én már többé nem tudnék pusztán egy helyen élni. És ki tudja, hogy valaha visszatérek-e Jordániába. De most, hogy ezt leírtam, eszembe jutott: én már jártam itt egyszer, mikor anno Kuvaitból egy hétre ideutaztam. Életem első, a legapróbb részletekig saját magam által szervezett útja volt, és már akkor is letaglózott. Most ismét visszatértem, ezúttal hosszabb időre, s már azon gondolkodom, talán el sem enged többé. A jövőt nem tudhatom, de bárhogyan is lesz, igyekszem majd kihozni belőle a legjobbat. Mindenesetre, öröm volt publikusan is megosztani az élményeimet, köszönöm a lehetőséget!
Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
