Melyek az első benyomásaim a grönlandi szemeszterről? Ugyanis ide sikerült eljutnom. Ezt még mindig alig tudom elhinni. Eredetileg a dán DTU-ra nyertem el az Erasmus+ ösztöndíjat, melyet sikerült Campus Mundi támogatásra váltanom. Így öt kerek hónapot tölthetek Grönlandon, a tavaszi félévben.

Még októberben, a tantárgyak böngészése közben vettem észre, hogy néhány izgalmasabb elnevezésű kurzus mellé helyszínként oda volt írva, hogy „Greenland, Sisimiut”. Néhány kattintás után eljutottam egy oldalra, ahol kiderült, hogy a DTU-nak van egy kampusza Grönlandon is, és minden tavasszal „Arctic Semester”-t indítanak.

Itt építészmérnökök, építőmérnökök, környezetmérnökök és hideg éghajlati mérnökök együtt tanulnak olyanokról, mint a sarkvidéki infrastruktúra és társadalom, extrém éghajlat és fizikai környezete, sarkvidéki környezetmérnöki feladatok, valamint fenntartható építészet. 

A jelentkezési határidő azonban aznap volt, amikor ezt megtaláltam. Egy gyors email után megnyugtattak, hogy még pár nap határidőt kapok, de el kell döntenem fixen, hogy megyek-e. A válaszom, azt hiszem, egyértelmű: miért is ne? Ezután sok akadállyal kellett még megküzdenem. Olyanokkal, mint tartózkodási engedély igénylése, tantárgyfelvételi bonyodalmak, de szerencsére nem inogtam meg. Hozzá kell tennem, hogy nagy lelki támogatást kaptam a családomtól, barátaimtól, szeretteimtől.

Az utolsó vizsgám után 6 napom maradt az indulásig, így a kiköltözést a budapesti kollégiumból és a pakolást nagyon ki kellett logisztikázni.

A -20 fokos időjárásra, 5 hónap hosszú időtartamra, maximum 20 kg-os poggyászba, 6 nap alatt mindent elpakolni. Na ez volt a legnagyobb kihívás.

Január 28-án kezdődött a bevezető hét, amelyre egy aznapi járattal kellett kirepülni, mely Koppenhágából indult reggel 9:30-kor. Emiatt már előző nap Koppenhágába kellett repülnöm, így az éjszakát a reptéren töltöttem, szerencsére nem egyedül. Egy holland és egy japán srác szintén hasonló helyzetben volt, így már a reptéren meg tudtam ismerkedni pár emberrel. A repülés 4 és fél órás volt Kangerlussuaqba. Az átszállásra másfél órát kellett várni, és egy igazán aranyos kisebb, de annál zajosabb géppel mentünk Sisimiutba.

Érkezésünkkor derült ki, hogy hatunknak elkeverték a poggyászát, de mindenki nagyon nyugodtan kezelte a helyzetet. Csak annyit mondtak, hogy ez előfordul, és az is szerencse, hogy ilyen időben megérkeztünk. Hozzáteszem, így is több, mint másfél nap alatt sikerült kijutnom, de az időjárási körülmények miatt általában nagy csúszások szoktak lenni. Aggodalmaim rögtön elszálltak, mikor egy nap után tanáraink meghozták a koliba az elkevert poggyászt és ajándékcsomagot is kaptunk az AirGreenland légitársaságtól.

A kezdeti kommunikáció nehézkesen indult, nagyon szokatlan volt a sokféle angol akcentust megértenem. Körülbelül a hét végére sikerült ezt megszoknom. Az is furcsa volt, hogy internet csak az iskolában (ARTEK House) van, a mobilnetet pedig nem ajánlották, mert nem túl jó és nagyon drága. A bevezető héten előadások által sokféle speciális elméleti képzést kaptunk. Felszerelés listákat írtunk egy túra előtti induláshoz, felhívták a figyelmünket az extra hideg körülmények általi eshetőségekre és veszélyekre, valamint megmutatták melyek a leggyakrabban előforduló fagyási sérülések.

Megtanultuk, milyen hórétegekkel és hókristály típusokkal lehet találkozni, és mely rétegek esetén van a legnagyobb esély lavinára. A lavina kurzuson speciális eszközöket is bemutattak, amelyek segítségével meg lehet találni egy lavina által bajba jutott embert.

Mindezek után következett a gyakorlati rész. Két napos túrára indultunk megfelelő felszerelésekkel és segítségekkel. A sátrakat, nagyobb táborkellékeket hómobillal hozták utánunk. GPS-en megadott koordinátákat kellett követnünk 5 fős csapatokban, így egy 5-10 km-es hótalpas túra után jutottunk el a táborozásra szánt helyre. Én egy bolíviai és egy tajvani lánnyal, valamint egy spanyol és egy japán fiúval együtt indultam neki az útnak, igazán jó és összetartó csapatot alkotva.

Összegezve a hetet nagyon alapos kezdeti ismereteket szereztünk erről az éghajlatról, igazán jó volt az elméleti és gyakorlati oktatások egyensúlya. Ezelőtt nem is tudtam elképzelni, mennyi nehézséget okoz a folyamatos és nagy intenzitású fagy.

Egy kint töltött éjszaka utána a legfurcsább az volt, amikor reggel felébredve elkezdtük volna a napi rutinunkat, de a fogkrém megfagyott, a termoszban a tea megfagyott, a reggelinek szánt kenyér megfagyott. Másfél órás kempingfőző melletti tortúra után tudtuk igazán elkezdeni a napot.

Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni ezt a hetet, befejezésül ezzel az eszméletlen két nappal. Az esti tábortüzet, melynek körülbelül 1 méter mély és 8 méter átmérőjű gödröt kellett ásnunk, a fűrészelt hótömbökből való szélvédő falak építését, és azokat a csodálatos északi fényeket, melyekért megérte fagyoskodva ácsorogni 20 percen keresztül. Jelentem, mindenki épségben tért haza, a hálózsákjaink igazán melegek voltak, tartották a hőt és a hangulat sem volt fagyos! Nagyon várom, hogy belevághassunk a tantárgyak általi további ismeretekbe!

Fotók: Nagy Dóra, Ben Yang 
Szerző: Nagy Dóra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F