Horváth János vagyok, a Soproni Egyetem mechatronikai mérnök szakos hallgatója. Korábban egy félévet töltöttem el Lengyelországban Erasmus programmal, és elhatároztam, hogy mindenképpen szeretném kihasználni a maradék 7 hónapot, amit az ösztöndíjkeret megenged. Első külföldi félévem óta nem igazán tudok megmaradni egy helyben huzamosabb ideig és úgy gondolom, tanulmányi és szakmai szempontból is nagyon hasznos az ilyesfajta tapasztalat (az idegennyelv-tanulásról nem is beszélve). Később hallottam a Campus Mundi ösztöndíjról, és rögtön tudtam, hogy ezt nekem találták ki.

És ha már Európán kívüli ország is pályázható, akkor célba vettem Délkelet-Ázsiát.

A Bangkokba vezető út

Sok keresgélés és visszautasítás után 2018. május körül elfogadták a jelentkezésemet a bangkoki Kasetsart University intézménybe, a 2018/19-es tanév tavaszi félévére, így megpályáztam freemover-ként a Campus Mundi ösztöndíjat. Először várólistára kerültem, majd október környékén megítélték a támogatást.

A vízum megszerzése, a papírmunka és a védőoltás után 2019. január 9-én elindultam Budapestről, majd egy milánói átszállással másnap reggel 6 órára érkeztem a bangkoki Suvarnabhumi repülőtérre. Sikeresen eljutottam a nemzetközi kollégium épületébe, majd meglátogattam az egyetem területén az ISC irodát – ők koordinálják a külföldi hallgatókat – aztán megvettem az egyenruhát (fehér ing+fekete nadrág+öv), mivel Thaiföldön a BSc/BA hallgatóknak kötelező a viselése.

Kasetsart University

Másnap, január 11-én orientációs napot tartottak a külföldi hallgatók számára. Szó volt a vízummal kapcsolatos tudnivalókról és egyéb, nem túl izgalmas kérdésekről, valamint bepillantást nyerhettünk a thaiföldi történelembe és szokásokba, végül pedig körbe vittek egy nagyon hangulatos nyitott busszal a campus területén.

Az első oktatási nap január 14-én volt. Két hetet adtak nekünk, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelő tárgyakat, addig szabadon látogathattuk az órákat.

A thai nyelvóra kötelező számunkra, ezen kívül 4 tárgyat vettem fel. Az itteni órák időtartama 3 óra, szerintem (és mások szerint is) ez túl hosszú egyhuzamban, bár azt hozzá kell tenni, hogy mind a tanárok, mind a diákok meglehetősen rugalmasan kezelik a kezdési és befejezési időpontokat.

A késésnél mindig elfogadott indok a ’forgalom miatt késtem’ jelmondat.

Az egyetem területén van 5 ingyenes buszjárat, de lehetőség volt kerékpárt is bérelni a kollégiumtól, kb. 450 ft-ért az egész félévre. Úgy gondoltam, ez nem egy rossz üzlet, akármilyen is a bicikli, így hát kibéreltem:

Nagyon hasznos, hiszen Bangkokban szinte folyamatosan dugó van mindenütt, így viszont 10 perc alatt ott vagyok az egyetemen.

 Leginkább francia, finn és német cserediákok vannak az egyetemen. Félévente 2 vizsgaidőszak van, az első március közepén, a második pedig május közepétől kezdődik. A tanárok többsége jó angoltudással rendelkezik, bár az akcentushoz hozzá kellett szokni. Az egyetem mindig tele van emberekkel, de ez egész Bangkokra is elmondható, és ez meglehetősen szembetűnő különbség az otthoni intézményhez képest.

Itt a ’tömeg’ szó új értelmet nyer.

A helyiek kedvesek és segítőkészek, eddig például még nem láttam ideges embert szembe jönni. Az első hét természetesen tele volt újdonságokkal, ez egy teljesen más világ, főleg, hogy az átlag hőmérséklet 30 fok. Május végéig maradok Bangkokban, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg újdonság és élmény vár még rám, hiszen ez csak a kezdet.

Fotók: Horváth János
Szerző: Horváth János

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F