Eljött az az idő is az ittlétem alatt, hogy összegezzem a tapasztalatokat. Miért most, két hónap után? Két hónap után sokféle szempontból érzek egy fordulópontot. Ennyi idő alatt a barátságok megerősödtek, és már az idegen nyelv használatában is magabiztosabbnak érzem magam.

Kiismerem magam a városban, kezdem megszokni, hogy minden hófehér, hogy a hegyvonulatok látványa kísér a mindennapjaimban. Mégis, az unalmas érzés helyett inkább minden megváltozik, minden megújul,

Grönlandot megunni lehetetlen, időről időre új lehetőségeket kínál.

A fordulópont érzés egyrészt a tanulmányokhoz köthető. Az utolsó kurzusunk beadandóját is sikeresen elküldtem, így ez azt jelenti, hogy a három, 5 kredites bevezető kurzust teljesítettem, és hogy tavaszi szünet van!

Aminek a tavaszi szünet után elébe nézek, egy 15 kredites, kilenc hetes kurzus, ami már végre az építészethez kapcsolódik, ugyanis majd egy fenntartható épületet tervezhetek ide, Sisimiutra. Azonban ezelőtt még kiélvezzük a szünetet.

fotó: Nagy Dóra

Az egész az időjárás drasztikus változásával kezdődött, a hőmérséklet 0 és 5 fok körül mozgott április első felében, és megindult intenzíven az olvadási periódus.

A síöltözetekről vékony nadrágokra váltottunk, mindenkiben teng az energia, és igyekszünk kihasználni a hó és jég nyújtotta utolsó lehetőségeket.

Hótalpas túrákat, sífutást, jégmászást, snowboardozást vagy ezek kombinációit terveztük a szabadnapokra.

Hogyan nézett ki a szünet első hétvégéje? Először is, egy szombati napon a kollégiumunk mellett iglu építésbe fogtunk, a folyamatot pedig megspékeltük némi vidámsággal. A több méteres hótömegbe először alvóhelyet akartunk kialakítani, de annyira belejöttünk az ásásba, hogy végül egy körülbelül 7-8 méter hosszú, „L” alakú barlangot alakítottunk ki, melynek kijáratához kezdtünk el építeni egy iglut, amelyet így csak a másik bejáraton keresztül lehet megközelíteni.

fotó: Nagy Dóra

Az iglu tetejének a megépítéséről végül lemondtunk, ugyanis szerettünk volna a szezon utolsó északi fényeiben ebből a kis szélvédett kuckónkból gyönyörködni. A kész állapotot forrócsokizással és tábortűzzel ünnepeltük.

fotó: Nagy Dóra

Másnapra ismét jégmászást szerveztek a srácok, de most egy messzebbi helyszínre, ahova leginkább hómobillal lehet kijutni. A grönlandi „tömegközlekedést” azonban nem mindennapi módon oldottuk meg. Adott 1 hómobil és 8 ember = 3 ember a hómobilon, 3 embert húznak a szánon mögötte, melyhez 2 síelő csatlakozik egy-egy kötéllel.

fotó: Nagy Dóra

A helyszínen a fiúk már felszerelték a biztonsági köteleket, amiken kettesével lehetett menni mászni. A várakozást azonban ismét egy kis kalandba fordítottuk, vittünk magunkkal ugyanis néhány snowboard lapot és cipőt, így egykét csúszás is belefért a napba.

fotó: David Viejo Mariño

fotó: David Viejo Mariño

Párszor már voltam sítáborban, azonban az Alpok síterepeit is csak a csúcsszezonban láttam, így igazán bizarr érzés először megtapasztalni egy intenzív olvadási időszakot.

Több méter hó elolvadásával a grönlandiak realizálják, hogy az előző évben mi mindent hagytak az udvaron.

Az egyik kedvenc helyem a szemétégető melletti konténereknél van, ahova a lakosok ilyenkor elviszik a számukra felesleges bútorokat, a szükségesebb dolgokat pedig elhozhatják onnan. Tehát nem mondható el teljesen, hogy megtisztul a város, inkább csak előbukkan, lecserélődik. Így került a kolink melletti kis domboldalra is egy kanapé.

fotó: Nagy Dóra

Mielőtt bárki megijedne, elmondanám, hogy ez normális, Grönland déli felén a partmenti részek nyárra mindig megolvadnak és télre visszafagynak.

Ha egész Grönland jégtakarója megolvadna, azzal 7 métert emelkedne a tengerszint magassága, szóval arról mindenki hallana.

Persze azt nem lehet tagadni, hogy érezhető a klímaváltozás, több helyen okoz problémát a házak alapozásában. Ami például régebben permafroszt volt, az mostanra kiolvad a nyárra.

Azonban ami a leginkább előidézte az időszak-lezárás érzést, az a létszámbeli változás. Öt társunk most megy haza, ugyanis a DTU-n folytatott tanulmányaikhoz ezt a 3 kurzust elég volt itt elvégezni, és Koppenhágában fejezik be a további tantárgyaikat. Ezzel egyidőben pedig a tavaszi szünetre időzítenek a látogatók is, így nagyon sok embernek ismertük meg barátját, barátnőjét, esetleg családtagját.

fotó: Guillem Richard Naudo

Engem is meglátogatott a párom, és ezalatt a 2 hét alatt igyekeztem megmutatni neki mindazt, amit én a 2 hónap alatt tapasztaltam meg erről a nagyon messzi országról.

Hozzáteszem, hogy összesen 32 órát volt úton a várakozásokkal egybekötve, és még szerencséje volt, hogy a vihar utáni nap érkezett, így nem adódott hozzá plusz 24 óra. Ami biztos, életünk legemlékezetesebb „nyaralását” tudhatjuk a hátunk mögött.

Így az előbb felsorolt programok mindegyikének már ő is részese volt – bár a szemfüles ismerősök már kiszúrhatták egy-egy képen -, valamint megismételtük a múltkori blogomban részletezett „ARTEK cabin” meglátogatását, csak más csapatfelállásban, más útvonalon, és egészen más időjárási körülmények között.

fotó: Nagy Dóra

Felkészülten már beszereztünk egy-egy túrabotot hótányérokkal, amelyek nagy segítséget nyújtottak a nehéz terepviszonyok mellett. A meleg miatt a hó nagyon nedves és süppedős volt, így az elvárt 5 órás túra helyett 7 és fél óra alatt sikerült a helyszínre érnünk. Ami nem változott azonban, azok az esti csodálatos északi fények.

fotó: Nagy Dóra

Fűtést nem is kellett használnunk, az esti beszélgetéseknél vastagon felöltözve is el lehetett lenni, az alváshoz pedig kifejezetten kellemes volt a friss levegő.

fotó: Nádasi István

A blog végére pedig egy kis játék:

Keresd meg a képeken a sarki rókát és a sarki nyulat!

Mindkettőt volt szerencsénk látni, csak nem jöttek oda hozzánk azért modellt állni.

fotó: Nádasi István

fotó: Nagy Dóra

Szerző: Nagy Dóra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.