Május vége nemcsak a szemeszter végét jelenti, hanem azt is, hogy 5 hónap után eljött az a pillanat, amikor ismét a szuvenír vásárlásé és a csomagolásé a főszerep, hiszen repülök haza. Ahogy a kiutazásom előtt, úgy hónapokkal később is tartom azt a mondatomat, hogy az egyik legjobb döntést hoztam, amikor beadtam a jelentkezésemet a kolumbiai egyetemre és pályáztam Campus Mundi ösztöndíjra.

Mikor januárban felültem a repülőre, még semmit nem tudtam erről a csodálatos országról, és most, hogy szintén a repülőn ülök, már megannyi felejthetetlen élmény köt össze bennünket.

A különböző kultúrából származó csoporttársaimmal eltöltött idő hozzásegített ahhoz, hogy a világot más szemüvegeken keresztül is láthassam. Sokat tanultam tőlük és róluk. Mi több, a mások kultúrájába való betekintés következtében, sokkal közelebb kerültem a sajátomhoz is. Azt hiszem ők azok, akik leginkább tükrök lehetnek számunkra, és visszajelzést adhatnak magunkról. Érdekes élmény volt ezt hónapokon keresztül megtapasztalni.

Az oktatási rendszer változatosságának, az interaktív tanóráknak és a projektmunkáknak köszönhetően, új kapuk nyíltak meg számomra, de azt is írhatnám, hogy megnyitották a világot. A valós példákon keresztüli elemzés kiléptetett minket a definíciók magolásából, és a folyamatok megértésére és végig követésére összpontosítva rengeteg hasznos tudással gazdagodtam. Néhány projekt pedig felért egy teljes szakmai gyakorlattal.

Az utolsó hetekben mindenkinek a fő kérdése az volt, hogy kinek mi fog a legjobban hiányozni Kolumbiából? Nekem határozottan a reggeltől estig szóló latin-amerikai zene, az ételek, a diákbulik, a reggeli kávék, a csodás táj, a spanyolórák, a csoporttársak és az egyetem.

Fotók: Szamosi Évi,
Szerző: Szamosi Évi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F