A napjaim Bécsben sokkal hamarabb kezdődnek, mint ahogy eddig megszoktam. Általában 6 körül kelek, mert a távoli oktatókórházakba - hiába jó a bécsi tömegközlekedés -, sok időbe telik odaérni.  Mikor Wiener Neustadtba jártam ki vonattal jártam, akkor 5-kor kellett kelnem. Magyarországon az óraim gyakran csak 10 óra körül vagy délután kezdődnek, így reggel általában bőven volt időm tovább aludni.

A gyakorlatok a szokásos reggeli megbeszéléssel kezdődnek fél 8 és 8 óra között, ahol az osztály dolgozói megvitatják az előző napi és az ügyeleti történéseket, megbeszélik az aktuális teendőket, a betegek felvételét az osztályon és az esetleges műtéti programot.

Ezután lemegyünk az ambulanciára, ahol a betegek ellátásában, sebkezelésben, esetleges vérvételeknél segédkezünk, emellett az orvosok sokat magyaráznak nekünk, és így nagyon sokat tudunk tanulni.

Ha az osztályon maradunk, akkor az osztályos viziten veszünk részt, és felvesszük a ránk bízott pácienseket. A kórházak általában biztosítanak munkaruhát és saját szekrényt kaució ellenében, valamint névjegykártyát, belépőkártyát.

Az étkezésünkről is gondoskodik a kórház: 4 fogásos, tényleg finom és egészséges ebédet kapunk teljesen ingyen, ami egy hallgatónak nem mindegy, és nagy segítség tud lenni egy-egy szűkebb hónapban.

Délután 13:00 óra körül elhagyom az oktatókórházat, és az Allgemeines Krankenhaus orvosi egyetem campusa felé veszem az irányt. Itt szemináriumokon, előadásokon, vagy a szabadon választott tárgyaim óráin veszek részt. A kedvencem az angol orvosi szaknyelvi óra. Itt minden évfolyamból vannak diákok, nagyon jó a légkör, több hallgatóval összebarátkoztam.

Az órát két nem orvosi végzettségű oktató tartja, akik színészkedéssel is foglalkoznak.

Mindez azért fontos, mert gyakran szituációkat játszunk el az órán, ahol az oktató a beteg és a hallgató az orvos. Itt ki kell kérdezni a „beteget”, anamnézist kell felvenni, és rájönni hogy mi lehet a baja.

Az oktatók mindig ténylegesen eljátsszák, ha egy betegnek súlyos fájdalma van, vagy esetleg pszichiátriai betegségben szenved. Ugyanezen az órán folyamatosan gyakoroljuk, fejlesztjük az előadói képességünket.

Ez nagyon tetszik, mert én magamat lámpalázas, izgulós, nem olyan jó előadónak tartom, ami nagy hátrány lehet az életben. Tetszik, hogy általában nem arra koncentrálnak, hogy mit mondasz, hanem hogy hogyan.

Itt megtanultam, hogy tökéletesen érdektelen témákról is lehet jó előadást tartani, ha az ember határozottan és érzékletesen adja elő, illetve egy nagyon érdekes téma is lehet kifejezetten unalmas, ha az előadónak silány a retorikus képessége.

Ezen a kurzuson elsajátított technikákat jól fel tudom majd használni konferenciákon előadóként, vagy esetleg a kórházban a betegekkel való kommunikációban.

Amikor végeztem délután az óráimmal, számtalan programlehetőség közül választhatok. Gyakran találkozom a barátaimmal, elmegyünk vacsorázni vagy esetleg múzeumba, vagy sétálni, ha jó idő van. Szerencsére Bécsben sok a szórakozási lehetőség,  mindig vannak ingyenes fesztiválok, például zenei fesztiválok a Duna partján, vagy éppen egy Food fest. Egyszer elmentünk vidámparkba, a Wiener Praterbe is, ami 10-20 percre van a kollégiumtól. 

Sajnos egy-egy hosszú nap után előfordul, hogy már csak az ágyba tudok bedőlni, és nem mindig tudom kihasználni a bécsi kulturális élet nyújtotta lehetőségeket.

Nyilván, ha az ember sok új emberrel megismerkedik a kintléte alatt, óhatatlanul belecsöppen néha az éjszakai életbe, és erre Bécs kiváló hely, nagyon sok diákbarát helyet találni olcsó árakkal, szóval ha az iskolatársaimmal vagy cserediákokkal ki akarjuk engedni kicsit a gőzt, akkor bőven van miből válogatni.

Ha érdekelnek Benneteket további Campus Mundi kalandjaim, az instagramon @creepannika néven megtaláltok!

Szerző: Tóth Anna
Fotók: Tóth Anna

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F