Amikor Milánó neve elhangzik, a legtöbb embernek a hófehér dóm épülete és az egy-két napos kirándulások jutnak eszébe, de a Malpensa és Bergamo repteréről nem csak ez az egyetlen hely, amit érdemes meglátogatni!
Nem olyan régen barátaim érkeztek otthonról, és ebben a bejegyzésben megosztok veletek két olyan helyet is, amelyek annyira lenyűgöztek, hogy ezek után nehéz volt visszatérni az egyetemi kerékvágásba.
Mikor idén tavasszal meglátogattam a Franciaországban tanuló barátnőmet – akinek kalandjairól szintén olvashattok a Világegyetemista blogon –, már biztosan tudtuk, hogy ősszel ő fog csatlakozni hozzám Olaszországban. A terveink végül szeptember utolsó hétvégéjén valósultak meg, ráadásul Franciaország és Belgium meglátogatása után, most az öt együtt töltött nap alatt nem csak Olaszország egy kis szegletét fedeztük fel, hanem még a svájci levegőbe is beleszippanthattunk. Lillával két napot Milánóban töltöttünk, 1 napra elbuszoztunk Luganoba, végül pedig a hétvégére Zseri barátnőnk is csatlakozott, és hármasban a Como-i tavat fedeztük fel, és bár George Clooneyval sajnos nem sikerült találkozni, azért így is felejthetetlen élményekkel tértünk haza – ki Budapestre, ki Milánóba.
Lugano – avagy egy falat svájci nyugalom
Svájc nem egy tipikus bakancslistás hely a legtöbb ember számára – vagy ha igen, azért alapvetően kevesen jutnak el az országba az egyetemista éveik alatt, hiszen nem éppen diákbarát az árakat tekintve.
Legtöbben nem is tudják, hogy Lugano Milánótól körülbelül másfél-két óra busszal, ezért tökéletes egy napos kirándulás helyszínévé válik, még akkor is, ha nem akarunk rengeteget költeni.
Mi egy gyors bevásárlás után ciabatta-val, sonkával és sajttal felszerelkezve Flixbusszal utaztunk a városból, majd megérkezésünk után a folyót követve nagyjából fél óra múlva már gyönyörű látvány mellett piknikeztünk. Lugano a svájciak számára közkedvelt hely, ezért érdemes megnézni, hogy mikor van ott iskolaszünet, hiszen a svájci barátnőm szerint ilyen időszakban tele van emberekkel. Nekünk azonban szerencsénk volt, és néhány nyugdíjas csoporton és babakocsit toló családon kívül elég üres volt a város.
A tavat minden oldalról lenyűgöző hegyek veszik körül, amikre (borsos árért) felvonóval fel is juthatunk. Mi a San Salvatore csúcsot néztük meg, ahol egy templom is található.
Érdekesség – és tériszonyosoknak kevésbé jó hír –, hogy a fogaskerekűn át kell szállni, hiszen az utolsó szakaszon 61 fokos szögben emelkedik a hegy tetejére.
A kilátás napos időben valószínűleg fenomenális lehet, mi azonban a köd miatt sokat ebből sajnos nem láttunk, de ennek ellenére is lenyűgöző élmény volt.
Pro tipp 1: Svájcban nincsenek EU-s tarifák, szóval mindenképp kapcsoljátok ki az internetet, ha ide érkeztek, és csak élvezzétek a svájci friss levegőt, valamint a lehengerlő látványt!
Pro tipp 2: Ha nem töltitek le előre a térképet, akkor se aggódjatok, a Flixbus megállótól csak kövessétek a folyót végig és egyszer csak a tóba botlotok!
Como – avagy nevetések hegyen-vízen
A Como-i tavat legtöbben egy napba próbálják belesűríteni, mi viszont úgy döntöttünk, hogy egy egész hétvégét szentelünk ennek a gyönyörű helynek, amit egyáltalán nem bántunk meg, hiszen még így is számtalan városka maradt, amit szívesen megnéznénk! Zseri a reggeli géppel érkezett és nagyjából másfél óra alatt ért Como-ba, mi pedig a Centrale pályaudvarról vonatoztunk, hogy aztán szinte egyből hajóra is pattanjunk, és vízen folytassuk útunkat.
Az első napon körülbelül öt órát hajóztunk, ami alatt szebbnél szebb tájképek tárultak elénk. A hajózást kétszer szakítottuk meg:
Bellagioban elfogyasztottuk életünk legjobb spaghetti carbonara-ját, majd a délután nagy részét az elbűvölő Varenna felfedezésével töltöttük, ahol csodálatos látvány és isteni gelato kísérte az utunkat.
A napunkat az egyik hegy tetejére épített Como-i hostelben zártuk, ami remek lehetőséget adott arra, hogy másnap nagyjából 20 perces sétával látogassuk meg Castel Baradellot, ahonnan csodás panoráma fogadott minket. A vár megmászása után Como felé vettük az irányt, megnéztük a duomo épületét, ettünk pizzát, sétáltunk a tóparton, majd egy 15 perces felvonó után Brunate-t néztük meg, ahol felejthetetlen kilátás mellett fogyasztottuk el az ebédünket.
Pro tipp 3: Ha magyar hangot hallasz, ne félj köszönni, mert a végén még nagyon jó dolog is kisülhet belőle! Nekünk így sikerült kevesebbet várni például a felvonónál…
Pro tipp 4: Érdemes Brunate-ban ebédelni, hiszen több panorámás étterem is van, és nem drágább, mint bármelyik másik étterem Como-ban vagy akár Milánóban!
Szerző: Tóth Dorina
Fotók: Tóth Dorina
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.