Vonzalmam a Skandináv országok iránt évekkel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdtem metál zenét hallgatni, és felfedeztem, hogy kedvenc együtteseim szinte egytől egyig valamelyik északi nép táborát erősítik. Közülük is Svédország tudhatta magáénak a legtöbb favoritomat.
Ezután egyre többet hallottam a svéd mentalitásról, a „lagom” életérzésről, és kezdtem egyre jobban beleszeretni az országba, nem is beszélve arról, hogy gyerekorom óta a hideg, havas tél a kedvenc évszakom és megszállottan vágyom rá, hogy láthassam a sarki fényt.
Szóval, ezek vezettek arra, hogy diplomaszerzést követő szakmai gyakorlatom helyéül Svédországot vegyem célba.
Megkerestem a Stockholmi Egyetem weboldalát, kiválasztottam egy számomra szimpatikus kutatócsoportot, és írtam egy e-mailt a vezetőjüknek. Őszintén, nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy elsőre sikerrel járok majd, de mégis így történt. A kutatóhely vezetője rendkívül nyitottan és kedvesen állt hozzám, egy telefonbeszélgetést követően megegyeztünk, hogy náluk tölthetem öt hónapos szakmai gyakorlatomat.
Mindez tavaly április környékén történt, azóta elnyertem az Erasmus, majd a Campus Mundi ösztöndíjat is, és most 2020 februárjában büszkén jelenthetem, hogy megérkeztem, itt vagyok a hőn áhított Svédországban!
Az utazásom izgalmas volt. Ha már Greta Thunberg is a svéd, akinek köszönhetően magam is a környezettudatosság útjára léptem, úgy döntöttem, nem fogok repülni, hanem a földön maradok.
Szerencsére egy barátom is éppen most kezdte meg az Erasmus+ szakmai gyakorlatát Berlinben, ezért együtt vágtunk neki a vonatútnak a Keletiből induló éjszakai járattal. Tizennégy órát zötykölődtünk egy fekvőhelyes kocsiban Szlovákián, Csehországon majd Lengyelországon át egészen Berlinig. Nem volt életem legpihentetőbb utazása, de mindenképpen emlékezetes volt.
Mivel reggel érkeztünk, meg lehetőségünk volt egy egész napos városnézésre is. Ezelőtt még sosem jártam Berlinben, ezért nagy lelkesedéssel fotóztam a Brandenburgi kaput, és jóízűen falatoztam a helyi finomságot, a currywurst-öt.
A Brandenburgi kapu
Egy hostelben töltött éjszaka után másnap egyedül folytattam utamat. Tizenhárom óra vonatozás várt rám, két átszállással, egy Hamburgban, egy pedig Koppenhágában. Érdekes módon a hamburgi vonat futott be késve, pedig annak „csak” 1 óra 46 perc volt a hivatalos menetideje. A Hamburg-Koppenhága járat elképesztően pontosan tudta tartani a maga 4 óra 40 perces menetidejét. Szerencsére mindkét átszállás sikerült, és máris a Stockholmba tartó vonaton találtam magam. Az út során többször is áthaladtunk a Balti-tengeren átívelő hosszú hidakon, percekig mindkét oldalon csak a vizet lehetett látni, felejthetetlen élmény volt.
A vonat, amivel Koppenhágából Stockholmba mentem
Már az első svédországi élményeim abszolút pozitívak voltak. A bérletes néni megkérdezte, hogy biztos a legdrágább, 30 napos opciót akarom-e választani, mire azt feleltem igen, öt hónapig maradok. Erre kedvesen kifaggatott, hogy mi célból költözök ide, és hova szeretnék eljutni a nagy bőrönddel. Ezután egy másik alkalmazott lelkesen elmagyarázta nekem, hogy merre kell menni Älsvjöbe, ahol a szállásom van. Majd még utánam is szaladt, mert attól tartott, félre értett valamit és rossz irányba navigált. Mindezek után természetesen az ellenkező irányba tartó metróra szálltam fel, de ott is segítségemre sietett egy lány, miután látta, hogy tanácstalanul bogarászom a metrótérképet. A buszra való átszálláskor egy rendőr igazított útba, egészen a megállóig kísért. E sok kedves embernek köszönhetően este 9 körül sikeresen meg is érkeztem a szállásomra, amit egyébként a leendő témavezetőm segített megszerezni. Elképesztő ez a segítőkészség! Stockholm gyönyörű, de tényleg. Miután kipihentem az utazás fáradalmait máris kaptam magam, és felkerekedtem várost nézni.
Az óváros helyes kis macskaköves sikátorai nagyon elnyerték a tetszésem
Természetesen a legjobban a svéd parlament érdekelt, ahol Greta Thunberg a pénteki iskolasztrájkokat szokta tartani, de olyan sok szebbnél szebb épület jött velem szembe, hogy csak több órás kerülő árán jutottam végül oda.
Megfordult a fejemben, hogy péntek van, ezért megeshet, hogy ma nem tart beszédet sehol, és ott lesz, de nem fűztem hozzá sok reményt. De ő ott volt! Már az első Stockholmban töltött napomon belebotlottam Greta Thunbergbe!
Kaptam is az alkalmon, és aláírattam vele a róla és családjáról szóló könyvet, amit nemrég kaptam, és elmeséltem neki, hogy ő motivált arra, hogy vonattal tegyem meg ezt a nagy utat.
Eddig még csak pár napot töltöttem Stockholmban, de már rengeteg oldalt meg tudnék tölteni az élményeimmel. Kezdve a csodaszép metró aluljárókkal, melyek leginkább föld alatti modern művészeti galériára hajaznak, egészen addig, hogy mennyire furcsának találom, hogy a svédek nem függönyözik el az ablakaikat. Alig várom, hogy az újabb és újabb élményeimről folyamatosan beszámoljak nektek.
Szerző: Szombati Eszter
Fotók: Szombati Eszter
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
