Az egyetemen minden szemeszterben két kurzushét van: az egyik a félév elején, a másik a félév végén, amely ebben a szemeszterben a múlt hétre esett. A második workshop hét egy nagyon izgalmas lehetőséget is tartogatott: nemcsak itt Nîmesben, hanem szinte bármely déli művészeti egyetemen csatlakozhattunk az egész hetes alkotói foglalkozásokhoz. Szerencsére a listán az a művészeti iskola is szerepelt, ahová már régóta el szerettem volna jutni, így kerültem november harmadik hetében a nizzai Villa Arson-ba.

A házon kívüli workshop lehetősége egyébként minden várakozásomat felülmúlta. Az iskola nemcsak a vonatjegyeket, de még a szállás költségét is biztosította, a külföldi részképzésben résztvevő diáknak is. A kiutazásom előtt fel sem merült bennem, hogy nem csak egy, hanem több francia egyetemen is megtapasztalhatom a hallgatói életet, így a workshop előtti hetek izgalmas várakozással teltek. A várakozással viszont egy kis félelem is vegyült. Hogyan fogom kiismerni magam egy új intézményben, amikor még a sajátomban sem közlekedek magabiztosan? Milyen alkotással fogok előállni Franciaország egyik legnívósabb művészeti egyetemén közgazdasági diplomával? Az angol nyelvet pedig ezen a ponton már végképp el szerettem volna hagyni, így kizárólag a francia nyelv használata is megrémített.

Nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy a nizzai workshop az egyik legnagyobb kihívás volt, amivel valaha szembe kellett néznem. Eddig minden oktatási intézményben, ahol valaha megfordultam, helyt tudtam állni, még akkor is, ha nem állt hozzám kimondottan közel a tantárgy vagy szakirány, amit teljesítenem kellett. A képzőművészet területe viszont kifogott rajtam, régen éreztem már magamat annyira inkompetensnek egy szakmában, mint ebben a félévben, sőt kifejezetten az elmúlt héten. Az első pár napban rengeteget stresszeltem a témámon, ami egy műtermen kívüli műalkotás elkészítése volt. Végül a riviéra régi luxusának a napjaink valóságával való összemosását választottam a fotó és a videó eszközeivel, és egy egészen jó kis anyagot készítettem el, gyakorlatilag a semmiből. Ahhoz képest, hogy a hét elején még egyáltalán nem láttam a lehetőségét, hogy egy munkával a zsebemben távozok majd az egyetemről, valahogy mégis sikerült átlépnem az előttem tornyosuló hatalmas akadályt, erre pedig nagyon büszke vagyok.

Nehézségeim taglalása mellett pedig fontos megemlítenem, hogy Nizza egy csodálatos város fantasztikus időjárással, gyönyörű épületekkel és érdekes múzeumokkal, és nehéz ahhoz fogható érzést találni, amikor a nap végén még világosban sétálsz haza a tengerparton. A Villa Arson pedig teljes mértékben érdemes az őt övező hírnévre, az egyetem hatalmas műtermeiben hihetetlenül tehetséges emberek dolgoznak, a város fölé tornyosuló épületkomplexumban pedig olyan aktív hallgatói élettel találkoztam, amire nem is számítottam. Úgyhogy az elmúlt hetem érzelmi hullámvasútjának tanulsága mindenképpen az, hogy merjetek belevágni az ismeretlenbe, mert sosem tudhatjátok, hol vannak a határaitok, mire vagytok képesek, ameddig egy kicsit ki nem mozdultok a komfortzónátokból. Nem szeretek nagy életigazságokkal dobálózni, mert én is gyakran bonyolítom az életemet felesleges idegeskedéssel, de ez az utóbbi tényleg így van.

Szerző: Almási Fanni

Fotók: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001