Grönlandon az internethozzáférés megfelelően ki van építve, a megfelelőt pedig úgy értem, hogy a kolinkban is megakadás nélkül futnak az HBO GO-n vagy Netflixen a filmek, azon pedig végképp nem kell aggódnunk, hogy ne tudnánk videóchatelni az otthoniakkal, vagy letölteni dolgokat a házi feladatokhoz.
Ezeket már említettem korábban, azonban miért hozom fel mégegyszer a témát? Mert tulajdonképpen több, mint 4000 km-re vagyok az otthonomtól, mondhatni egy szigeten, aminek az elhagyásához legalább egy hónappal előre kell gondolkodni a repjegyvételt illetően. Eddig engem sem foglalkoztatott a kérdés, ennek ellenére most eljött az a pont, amikor rádöbbentem a helyzet kiszolgáltatottságára. De máris belevágok a sztoriba, ami mondhatni egy kicsit megrémített.
Szerda volt, épp megosztottam az előző blogomat facebookon és mentem ebédelni. Visszaérve mindenki mondta, hogy megint elment az internet a suliban, ami nem nagy kunszt, előfordult már egyszer kétszer. A kampusz egyik tanára azonban szólt nekünk, hogy az egész városban nincs most internet.
Az információnkat megosztva összeraktuk, hogy kb. 2 hete egy hajó horgonya elvágta a Kanadából érkező internetkábelt is.
Mivel az Izlandról érkező internet összeköttetés egy hasonló szituáció miatt még januárban szakadt meg, így kizárásos alapon Amerika maradt az egyetlen internetforrása Sisimiutnak a javítások befejeztéig. Ez az információ keresztezve a mostani Huawei körüli botrányokkal egy kisebb pletykaáradatot indított, de ezt inkább félretettük. Úgy voltunk vele, hogy majd alakul.
Kirándulás
Amúgy új tanárunk volt a héten, aki Alaszkából érkezett, hogy elsajátíthassuk a sarkvidéki építészet csínját bínját. Ő is hozzá volt szokva az ilyesmihez, de mivel a délutáni tananyaghoz neki is szüksége lett volna az internetre, változtatott a terven, és egy kisebb kirándulásra indultunk, hogy megnézzük a történelmi örökségi helyszíneket.
Ahogy az ismeretes, Sisimiut hosszú idők óta egy fontos halászatra specializálódott település, melynek időbeli és helyszíni változásai nem maradtak nyomtalanul.
A Sallinnguit szigeten az emberi tevékenység akár 4500 éves maradványai is megtalálhatóak. Egy kijelölt ösvényen haladva lehetett eljutni a sziget egyes pontjaihoz, melyek a különböző történelmi korszakban lakott területeinek nyomait rejtik. (Például az 1400 környékén ide érkező Thule-kultúra vagy akár az időszámításunk előtt 2300-1200 környékén itt megtelepülő Saqqaq-kultúra.)
A legfiatalabb rom
A sziget legfiatalabb történelmi öröksége egy, a 19. században épült tőzeggel tapasztott kőház romjai, mely egy 1600-1800-as évekből hátramaradt épület átépítésével jött létre. Ezek a partmenti épületek téli szállásként szolgáltak, ugyanis a nyári vadászszeszonra a sátras-vándorló berendezkedést alkalmazták. A körvonalaiból egészen felismerhető volt a régi rész trapéz formálása, a hideg miatt alacsonyabb szintre helyezett bejárat, valamint a négyszögletes legutolsó beavatkozás.
Naiv fordítás: púpok és fűcsomók cuki hada
A leghosszabb
A következő egy eredendően Grönland keleti részéről az 1500-as évekből származó, majd ide a nyugati oldalra 1650-1750 környékén is elterjedő háztípus, melyet az első közösségi házként említenek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy 5-6 család összefogott, és egyfajta hosszúházat építettek, mely alacsonyabb hőveszteséggel járt, mintha csak szeparáltan építkeztek volna.
Naiv fordítás: hosszabb területen kupacok
A legrégebbi
A legrégebbi kultúra leleteit ott találták meg, ahol a telekommunikációs hálózat van éppen kiépítve. Négy sír látható jelenleg, melyek egy későbbi kultúra ráépítkezései a feltételezett korai településkezdeményre. A nyomok mára már eltűntek.
Naiv fordítás: megtévesztő kőkupacok
A legfelismerhetőbb
Kicsiny kőházacskák adták a túra vége felé a megnyugvást, hogy nem minden torzult a felismerhetetlenségig. A ház falához nem használtak hőszigetelésként földet, így feltételezhetően csak a bálnazsír tárolására építették. A fa tetőfelépítmények már a 20. századhoz köthetőek.
Naiv fordítás: kőkorszaki mézeskalács házikó
A kis kirándulásból hazatérve meglepődve tapasztaltuk, hogy még mindig nincs internet. Azonban a nagyobb aggodalmat az okozta, hogy a telefonhálózatok sem működtek, se a magyar, se a dán, így még egy sms-t se tudtam haza küldeni, hogy ne aggódjon senki, jól vagyok. Azt se tudtuk, mennyi ideig stagnál ez az állapot: percek, órák, napok, hetek?
Este 7 felé már helyreállt a rend, és összeszorított szájjal igyekeztem leplezni a belülről kitörni vágyó kacajt, és datáltam a napot, amikor kommunikációs csatornák nélkül egy órára a kőkorszakban éreztem magam.
Szerző: Nagy Dóra
Fotók: Nagy Dóra
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg.
Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
