„Albuquerque? Nem ott játszódik a Breaking Bad? Húúú… De hogy kerültél oda?!”
Miután 2017-ben több mint 8 felejthetetlen hónapot tölthettem Portugáliában Erasmus+ tanulmányi és szakmai gyakorlati program keretében, úgy gondoltam, ideje messzebb menni. Mivel már pszichológia mesterképzésem végén…
Mindig is gyáva gyerek voltam, olyan, akinek remegtek a lábai az első tanítási napon, és aki el sem tudta képzelni, hogy olyan egyetemre járjon, ami húsz kilométerrel távolabb van az otthonától. Kollégiumban lakni? Soha!
Aztán Szegedről valahogy mégis Pécsre keveredtem, meg Ljubljanába, és ugyan…
Véget ért a szünet, s elkezdődött az új szemeszter. Én pedig úgy döntöttem, nem folytatom az írást. Új kihívások várnak rám, s majd a további pályázók is bizonyosan izgalmas dolgokat fognak írni, átadom a helyem. Előtte viszont még csak leírnék pár gondolatot, illetlenség végszó nélkül…
A kimondható és kimondhatatlan szavak
Február 10-zel véget ért életem legszebb, legeseménydúsabb féléve. Már Pestről, néhány nappal a hazatérésem után írom ezeket a sorokat.
Halihó!
Ez az utolsó cikk, melybe mindent bele kellene sűrítenem. De hogyan lehet lezárni néhány szóval hat hónapnyi…
2009-ben jártam először az Ung-vidék azon részén, ahol az egri vár hős védőjének, Dobó Istvánnak van a síremléke az ottani templomban. Ekkor voltam először a sztálini terror által kettészakított településen, Szelmencen, a 2006-ban átadott gyalogos határátkelőnél. Akkor idő hiányában nem tudtunk…
2018 tavaszán Grúziába nyertem Campus Mundi ösztöndíjat, mely lehetővé tette, hogy 5 hónapra Tbiliszi váljon az otthonommá.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy évvel ezelőtt épp a skóciai Erasmus+ félévemre készültem, mikor bevillant, hogy most mennyire sajnálom, hogy a skót egyetemet jelöltem meg…
A sok házon kívül töltött idő után a szünet vége már nem szólt másról, mint hogy kipihenjem magam. Persze ez nem jelenti azt, hogy végig otthon ücsörögtem, párszor összefutottam barátokkal, sétálgattunk a városközpontban, vagy átjöttek társasjátékozni, de hogy ezúttal ritkábban mozdultam ki, az…
Avagy mi fog a legjobban hiányozni Tübingen után?
A sok szabadidő és a mindennapok nyugalmának elmúlását lesz talán a legnehezebb megszokni, ha hazamegyek. De milyen lesz újra a tübingeni mindennapok apróságai, a különböző rutintevékenységek és a megszokott német jellegzetességek nélkül élni?…
Mesélték, hogy amíg a Szentföldön voltam, sírás hallatszódott a szobámból…nem vittem magammal a bögrét. Milyen önérzetes. Miután visszatértem Ammánba, csak pár nap pihenőt hagytam magamnak, s indulhatott az ösztöndíjam alatt külföldön töltött hónapok egyik legvártabb eseménye:
pár barátom…
Mielőtt beadtam volna a jelentkezésemet egy indonéz egyetemre, Erasmusszal megpályáztam Finnországot is. A dolgok olyan jól alakultak, hogy mindkét egyetemre felvételt nyertem, így döntenem kellett. Választhattam, hogy vagy az eszemre hallgatok és Finnországba megyek, vagy a szívemre, és nekivágok…
