Az első héten kicsit mindenki elveszett. Az időnk nagy részében próbálunk kiigazodni az új ingerek sűrűjében, keressük a szimpatikus arcokat a rengetegben és igyekszünk minél inkább felfedezni a várost, vagy legalább azt, hogy melyik teremben lesz a következő óránk. Mindebben nagy segítségünkre van…
Expectation vs Reality
2018 augusztusában pótjelentkezési időszakban adtam be a pályázatomat ösztöndíjra, mert úgy gondoltam, hogy egy franciaországi félévben olyan sok élmény és fejlődési lehetőség rejlik, amiket egyszerűen nem hagyhatok ki az egyetemi évekből, csak azért, mert félek néhány…
Január az egyik legcsodálatosabb hónap volt számomra, hiszen az első felét még Indonéziában, a másodikat pedig már Kolumbiában tölthettem a Campus Mundi-nak köszönhetően.
Az őszi félévemet Indonézia fővárosában, Jakartában kezdtem meg, ahol rengeteg baráttal, felejthetetlen élményekkel, és…
Horváth János vagyok, a Soproni Egyetem mechatronikai mérnök szakos hallgatója. Korábban egy félévet töltöttem el Lengyelországban Erasmus programmal, és elhatároztam, hogy mindenképpen szeretném kihasználni a maradék 7 hónapot, amit az ösztöndíjkeret megenged. Első külföldi félévem óta nem igazán…
„Albuquerque? Nem ott játszódik a Breaking Bad? Húúú… De hogy kerültél oda?!”
Miután 2017-ben több mint 8 felejthetetlen hónapot tölthettem Portugáliában Erasmus+ tanulmányi és szakmai gyakorlati program keretében, úgy gondoltam, ideje messzebb menni. Mivel már pszichológia mesterképzésem végén…
Mindig is gyáva gyerek voltam, olyan, akinek remegtek a lábai az első tanítási napon, és aki el sem tudta képzelni, hogy olyan egyetemre járjon, ami húsz kilométerrel távolabb van az otthonától. Kollégiumban lakni? Soha!
Aztán Szegedről valahogy mégis Pécsre keveredtem, meg Ljubljanába, és ugyan…
Véget ért a szünet, s elkezdődött az új szemeszter. Én pedig úgy döntöttem, nem folytatom az írást. Új kihívások várnak rám, s majd a további pályázók is bizonyosan izgalmas dolgokat fognak írni, átadom a helyem. Előtte viszont még csak leírnék pár gondolatot, illetlenség végszó nélkül…
A kimondható és kimondhatatlan szavak
Február 10-zel véget ért életem legszebb, legeseménydúsabb féléve. Már Pestről, néhány nappal a hazatérésem után írom ezeket a sorokat.
Halihó!
Ez az utolsó cikk, melybe mindent bele kellene sűrítenem. De hogyan lehet lezárni néhány szóval hat hónapnyi…
2009-ben jártam először az Ung-vidék azon részén, ahol az egri vár hős védőjének, Dobó Istvánnak van a síremléke az ottani templomban. Ekkor voltam először a sztálini terror által kettészakított településen, Szelmencen, a 2006-ban átadott gyalogos határátkelőnél. Akkor idő hiányában nem tudtunk…
2018 tavaszán Grúziába nyertem Campus Mundi ösztöndíjat, mely lehetővé tette, hogy 5 hónapra Tbiliszi váljon az otthonommá.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy évvel ezelőtt épp a skóciai Erasmus+ félévemre készültem, mikor bevillant, hogy most mennyire sajnálom, hogy a skót egyetemet jelöltem meg…
